London, 5. nap

Előzmények: 1. nap2. nap3. nap4. nap

Szerda délelőttre az éttermes kis sétálóutca komplett piaccá változott. Voltak mindenféle étel és csetresz árusok, és nem kicsi tömeg.

...

A terv az volt, hogy veszünk szendvicset és a Barbican center melletti parkban tartunk búcsú-ebédet. A szendvics rendben is volt, a parkkal akadt némi gond. Meglepő módon Londonban is építkeznek, így nem tudtunk épp arra menni, amerre akartunk volna, jóval messzebb keveredtünk a tervezettnél. De így legalább láttuk a régi londoni városfalat. (Amit elfelejtettem lefotózni. ) A park meg egy belső kert a Barbicanon belül - ami egy hatalmas épülettömb amúgy, művészeti, kulturális központ és lakóépületek is egyben.
Valahogy olyan zártnak tűnt, így nem mentünk be végül.

...

Egy óráig kellett elhagyni a szállodát és 2.10-kor indult a vonat ki a reptérre. Amikor jöttünk, volt segítő, aki mutatta az utat kifele az állomásról, és még ő is kért menet közben rádión segítséget, hogy merre is menjünk, így kicsit aggódtam, hogy fogjuk a befelé vezető utat megtalálni. De zseniálisak voltunk, na meg persze szerények.

...

Amikor már a vonaton ültünk, ragyogóan sütött a nap. London olyan szépen búcsúzott, ahogy fogadott.
A reptéren viszont enyhe de ja vu-m volt. Szépen ki volt ugyan táblázva, hogy kerekesszékkel merre is kell menni, és a kapuk előtt volt egy kijelölt váró, ahol parkolt pár kocsis, de onnan még elküldtek, hogy majd a kapunál lesz segítség. Tök egyszerű, addig csak egy kis-vonatra kell felszállni, az visz a kapuig. Neki egyszerű, mi frászt kaptunk - persze feleslegesen, a vonat tök kényelmes volt, csak váratlanul ért. És kiszállás után már tényleg vártak :-)
Ezúttal a vészkijáraton szálltunk be, oda emelt fel az emelő, miközben a másik oldalon a lépcsőn mentek be az emberek. Kaland az élet, mindig mondom én…
Itthon még a taxissal volt egy kavar, azt megbeszéltük, hogy kijön elénk, de mivel “szomszéd” szerepben jött, a hivatalos taxi állomásra nem jöhetett be, csak ezt előre nem tisztáztuk. Így az út méltó lezárásaként kóvályogtunk még egy sort Ferihegyen.
Tulajdonképpen ekkor már csak röhögtem.
De összességében minden kavarral együtt jól sikerült az út.
Londonban se minden tökéletes, de mind akadálymentesség, mind emberi hozzáállás szempontjából jóval előrébb tartanak, mint mi itthon.
Egyszer tán utolérjük őket...