Vasárnap reggel azt mondta nekem a reggelis doboz, hogy „wake up”. A szállóban ugyanis nincs étterem, a reggelit dobozban kaptuk. Narancslé, muffin, joghurtos-magos-szelet és aszalt gyümi és magok (diákcsemege) lapult a dobozban. Nekünk épp elég, de éhesebbeknek is biztos elég amíg átér az utca túl felén levő, nagggyon humorosan „fast break” névre hallgató reggelizőbe.
Reggeli után a Szent Pál székesegyház volt a célunk. Busszal jó negyed óra volt az út. A székesegyház körül gondozott parkocska, emlékpadokkal, jópofa szoborral. Ott állt szent Pál keresztje is egy felirat szerint, de hogy hova tűnt…? :)
Minden bejárat lépcsős, de hátul van egy cikk-cakkos rámpa – lelakatolva. Oldalt egy felirat, mely szerint hétfőtől szombatig lift üzemel, vasárnap használjam a rámpát. Na jó, de hogy? Szerencsére találtunk biztonságist, aki szólt másik biztoságisnak, aki kinyitotta a lakatot, és bementünk. A vasárnapi mise kellős közepére.
Vegyes kórus énekelt, gyönyörű szépen. A mise menete nagyjából egyezett az itthonival, de rájöttem, hogy nem tudom végig angolul a Miatyánkot. Talán soha nem is tudtam. Viszont a mise végén kimenetelkor kezet nyújtott a tiszteletes és megköszönte, hogy ott voltam – ilyen se volt még…
Gyalog folytattuk utunkat. A templommal szemben modern épületek, jó kontraszt. Elmentünk a londoni tűzvész emlékművéhez, onnan a London Bridge-en átsétáltunk a történelmi városrészbe. Integettünk a Towernek, arra azt írták, nem igazán akadálymentes. A Globe irányába viszont teljesen jól járható az út. Régi épületek és modern graffiti, én szeretem az ilyen ellentéteket.
A parton ettem lazacos szendvicset, kicsit nosztalgiáztam, hogy ilyen szendvicset utoljára NY-ban a Hudson partján ettem, lassan 2 éve… Aztán mentünk tovább a Tate Modernbe. Ez egy hatalmas épület, pár napig el lehetne lenni benne, mi egy szintet jártunk be nagyjából.
Kulturálódás után visszasétáltunk a Milleniumi hídon a Szent Pál székesegyházhoz.
Kezdett esni az eső, ekkor először, de nem haza mentünk, hanem a King’s Cross pályaudvarra.
Sajnos nem jött be az eső űző varázslat, pedig pálcát is kaptam – hazafelé úgy leszakadt az ég, hogy csak na… De legalább teszteltük az esőkabátjainkat.